Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

280

MÁSODIK KÖNYV

Több vezéremberükről, mint de Liancourt-xó\ és nejéről azt mondják, hogy egészen megváltoztak. Egy szóval reméljük, hogy rövid idő múlva a béke helyreáll. Akad ugyan olyan is, aki nem akarja bevenni a pirulát s azt mondja, hogy Jansenius eszméi kárhoztatva vannak ugyan, de nem az övéi; de ilyfélét csak egytől hallottam. Inkább Isten nagy kegyelmének tekintik e határozatot Méltóságos Uram ; mindenki örömünnepet ül és azok, kik ismerik az elmúlt izgalmak okozta bajokat, eléggé ki sem tudják emelni e határozat nagy fontosságát».1

Ugyanekkor Port-Royal-ba is elment, hol hallomása szerint Saint-Cyran-nak nehány remete-tanítványa tartózkodott, kik teljesen meg akartak hódolni a bulla előtt. Több órát töltött társaságukban, legszívélyesebb örömét fejezte ki a Szentszék iránt érzett engedelmességük fölött és pazarul elhalmozta őket nagyrabecsülésének, szeretetének és bizalmának jeleivel. Sajnos, hogy e föltétien meghódolás a pápa előtt csak egy napig tartott.

Elgondolhatjuk, hogy oly ember, ki ekkora tűzzel igyekezik megvédeni a keresztényeket és a papokat a tévedéstől, mennyire éber figyelemmel kisérte a missió-társaságot és annak minden egyes tagját, hogy a téves tan közéjükbe ne hatoljon. «EdesJézusom,- mondá, — semmikép sem tanácsos, hogy a kongregációban véleménykülönbség legyen ; szükséges, hogy mindig egy véleményen — unius labii — legyünk, különben egymást tépnők szét ugyanazon társaságban.

1 Lettres, t I, p. 554, n° 966.