Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

266

MÁSODIK KÖNYV

halála után nemcsak a világ, hanem önmaga előtt is pártvezér gyanánt szerepelt. De mindezen dolgok, melyeket a történelem világánál manapság már világosan látunk, akkor még homályban voltak, olyany- nyira, hogy a saint-cyran-i apát kiszabadulása sokak előtt úgy tűnt fel, mint egy igazságtalanság jóvátétele.

Saint-Cyran apátja nem sokáig élvezhette szabadságát; alig két hónappal ezután hirtelen szélhüdés kioltotta életét. Temetése nagy ünnepséggel ment végbe : sok érsek és püspök volt jelen, nem említve egyéb előkelőségeket. Ott volt-e Depaul szent Vince ? Eljött-e, hogy szentelt vizet hintsen kihűlt tetemére? Szenvedélyesen tárgyalták e kérdést; sehogysem fért az emberek fejébe, miért kellene távolmaradnia. Hiszen a saint-cyran-i apát nem volt kárhoztatva; voltak ugyan különös tanai, de nem bocsátotta azokat nyilvánosságra. Az egyház közösségében halt meg. Azután a hercegeken és a legelőkelőbb rangú embereken kívül püspökök is jelentek meg. Nincs semmi ok, mely távolmaradásra kényszerítette volna : neki is ott kellett lennie. Hite nem tiltotta, szíve meg egyenesen követelte részvételét.

De bármily elnéző volt is szent Vince a személyek iránt, a tanokkal szemben már nem érzett könyörüle- tet. Soha, még mikor Saint-Cyran apátjával a legszorosabb viszonyban is állott, nem tudott borzadás nélkül hallgatni oly beszédet, mely legcsekélyebb mértékben is sértette szent hitét. «Tudja meg, uram, — mondotta egyszer egyik missiós paptársának, hogy ez az új janzenista tévedés egyike a legveszedelmesebbeknek, melyek valaha az egyházat