Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
262 MÁSODIK KÖNYV haláláig, tehát negyven éven át megtartotta ezen hivatalát. Szent Chantal időről-időre ellátogatott Párisba, bő alkalma nyílt tehát, hogy megismerje szent Vincét. Bizalmasan elbeszélgetett vele úgy lelkének, mint szerzetének állapotáról. Szalézi szent Ferenc halála óta egész bizalmát neki ajándékozta, folytonos levelezésében állott vele s e levelekben megbámulhatja az ember azt a kölcsönös tiszteletet, jámbor érzületet, amellyel e két nagy lélek egymás iránt viseltetett. Nincs tehát semmi csodálni való azon a látomáson, melyet azonnal el fogunk mondani, még pedig szent Vince nyomán. Depaul szent Vince vissza akarta tartani Párisban szent Chantait. A tél közeledett, november zordonan és dermesztő hideggel köszöntött be. Szentünk attól tartott, hogy az utazás végzetes lehet. De a boldog emlékű nő elvégezte, amiért Párisba jött : miért maradna tovább is itt? November tizenegyedikén elutazott s egy hóval utóbb, amint Depaul szent Vince előrelátta, Moulin-ban de Montmorency asz- szony karjai között kiadta lelkét (1641 december 13.). Depaul szent Vince, midőn hírét vette súlyos betegségének, térdre borulva kérte érette a jó Istent; ekkor volt az a hires látomása a két golyóról, melynek elbeszélését szentünk saját szájából kell hallanunk. Levelet írt a Visitatio leányainak, hogy megvigasztalja őket ily nagy csapásukban. A dicséretek özöne után, melyek ép azért érdemelnek figyelmet, mert nagyon is szűkmarkú férfiú tolla alól kerülnek ki, ezeket írja: «Nem kételkedem, hogy Isten nyilvánosságra hozza Chantal
