Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
250 MÁSODIK KÖNYV s egész befolyását e kárhozatos tanok szolgálatára szentelte. Ugyanazon időben, midőn Saint-Cyran apátja beférkőzött és megtelepedett a Port-Royal apátságban, be akart lopózni az oratoriánusok közé is, hol a jó de Bérulle bíboros, áhitatán megindulva, különös jóindulattal fogadta, mellyel nemsokára rútul visszaélt. Bourdoise-t is meglátogatta, ki tárt karokkal fogadta. Hogyne fogadtak volna szívesen ily komoly, alázatos, szívélyes, az egyház érdekeit annyira szívén viselő férfiút, ki térden állva működik üdvösségén, ki egyházi öltönyt, karinget visel s a karban énekel. «Ha különös nézetei is vannak, ezt nem Bourdoise Hadrián- nak kell megítélnie ; ő ugyanis nem tudós, míg emezt általában ilyennek tartják.» Noha kimagasló egyéniségek voltak a nevezett személyek, Saint-Cyran apátja ezeknél sokkal nagyobb kitűnőséget akart megnyerni magának; s nem volt ravaszság, ügyesség, mit latba nem vetett volna, hogy tervét valóra váltsa. Depaul szent Vince maga volt a megtestesült egyszerűség és őszinteség, még többet mondok, maga volt az igazi szeretet és jóakarat. Senkiről sem gyanított rosszat s százszor kellett annak bebizonyosodnia, míg végre ő is elhitte. Saint-Cyran apátja pedig a maga részéről minden alkalmat megragadott, hogy szent Vincét magának lekötelezze; barátjai Le Jay, törvényszéki elnök, Bignon főügyész közvetítésével, nem egy nagy szolgálatot tett szentünknek és kongregációjának. Kezdetben okos színleléssel ritkán hozta elő az egyház állapotáról alkotott képzeteit s a reformálást célzó tervezetét. Azonban lassan-
