Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
228 MÁSODIK KÖNYV Végre 1640 december 30-án, noha távolról sem sejtette közeli halálát, magához hivatta du Ferrier-i, Olier egyik barátját, hogy föltárja előtte lelkének legtitkosabb gondolatait. Szavai ünnepélyesek, akárcsak végrendeletet mondana tollba : oly végrendeletet, mely az egész egyházat érdekli. Csak néhány szót mondott du Ferrier-ntk s minthogy e napra sok kötelesség halmozódott össze, mondani valója pedig e tárgyról vajmi sok volt, a következő napra kérte látogatását. «Másnap, — írja du Ferner, — szentmisém után reggel nyolc órakor tisztelendő de Condren atya lakására siettem. De Renty urat találtam nála, ki midőn megtudta, hogy meghívásra jöttem de Condren ágyához, azonnal visszavonult. Miután egyedül maradtunk, beszélni kezdett. Rámutatott arra, hogy a missiók bármily áldásos gyümölcse kárba vész, ha jó papok nem őrködnek, hogy a néhány rövid nap hatása állandó legyen; majd arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban jó papokat kell nevelni az egyháznak. Az elöregedett papok és mindazok, kik megfelelő készület nélkül nyerték el a szent rendeket, teljesen figyelmen kívül hagyandók, mert vajmi ritkán történik, hogy egy rossz pap jó útra térjen. Ez oknak, — tette hozzá, - megkell győznie minket, hogy elkerülhetetlen szükséglet az ifjú nemzedéknek papi szellemben való nevelése; ez pedig csakis papnevelő intézetekben történhetik, miként ezt a trienti zsinat szent ihlettől vezérelve kimondotta.» Erre elsoroltam az akadályokat, melyeket mindenki legyőzhetetlenek- nek tartott; fölemlítettem azt a közmeggyőződést,
