Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
226 MÁSODIK KÖNYV Ságról, még az általános kormányzói tisztről is lemondott, hogy csak egy munkakört tartson meg magának : szavának erejével, lelkesedésének tűzével Isten iránt szeretetre gyújtsa azon papokat és világiakat, akikkel érintkezett. Még elöljárója, de Bérulle bíboros is, kinek belátása oly mélyreható volt, nem egyszer térdre borult ajtaja előtt, hogy lábanyomát csókolhassa. Depaul szent Vince sem érzett iránta kevesebb tiszteletet. «Gyakran oly kifejezésekkel nyilatkozott felőle, melyek előttem is hihetetlennek tűnnek fel, -mondja Olier; nagyon jól emlékszem, hogy ezt is mondta róla: «Non est inventus similis illi»1 «nincsen ember a földön, ki hozzá hasonló volna» és sok más elismerő nyilatkozatot tett felőle. Oly nagy hódolattal viseltetett iránta, hogy midőn halála hírét vette, térdre borult, mellét verte és könnyes szemekkel vádolta magát, hogy nem tisztelte annyira e szent férfiút, amily mértékben megérdemelte volna. Szent Chantal anya nem kisebb lelkesedéssel szólt róla: «Ha szent alapítónkat azért adta Isten az egyháznak, hogy embereket oktasson, akkor de Condren atya bizonyára angyalokat is taníthatott volna.»2 Végre maga Olier is nagyszerű dicsérettel nyilatkozik : «A külső ember csak látszat, forma volt, mely elfödte szemeink elől a belső nagyságot, a rejtett krisztusi életet, mert inkább Krisztus élt de Condren atyában, mint ő maga; ő valóban hasonló volt az oltár szent ostyájához: ott is külsőleg kenyérszínt és járulékokat látsz, de a belső lényeg maga Jézus Krisztus. Ilyképen volt az Urunk nagy szolgájával, kit Isten 1 Sirák 44, 20. 2 Faillon, Vie de M. Olier, t. I, p. 126.
