Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

211

kodniok, nem tudná hasonló elhatározásra bírni őket !»1 Gyakran püspökök is jöttek e konferenciákra és beszédet mondottak. Ha «cifra» vagy «sallangös» volt előadásuk, a jó Depaul szent Vince csendesen padjába temetkezett s e magatartás eléggé megérttette az ifjú papokkal, mily kellemetlenül érinti e beszéd. Ellenkezőleg, ha a püspök egyszerűen beszélt, szentünk alig tudott hova lenni örömében. Midőn egyszer a sarlat-i püspök a Saint-Lazare-ban tartott előadását bevégezte, szentünk felkereste őt szobájában s ezt mondta neki : «Méltóságos uram, ma engem megtérített». «Hogy, hogy?» — kérdé a püspök.— « A felvett tételt oly jól és oly egyszerűséggel bizonyította be, mely engem rendkívül meghatott s csak áldani, magasztalni tudom érte az Istent.» — «Oh tisztelendő úr, — felelte a püspök, — ugyanazon egyszerűséggel be kell vallanom, hogy beszélhettem volna én előkelőbb modorban, mesterkélt finomsággal is, de megbántottam volna Istent, ha így teszek». Mindig jobban és jobban előretörve, szent Vince híven régi szokásához nem mulaszthatta el, hogy ez előadásokat és beszélgetéseket meg ne írja távollevő missiós testvéreinek. Épen az imént idézett levelében is a következő sorok olvashatók : «Papjelöltjeink, — hála Istennek, — nagyszerű elhatározásokkal távoztak, miután nagyban hozzájárultak lelki épülésünkhöz. Este a sarlat-i püspök tartott nekik csodaszép beszédet ; s ha ez örvendetes hatásnak okát kutatjuk, mély alázatában találjuk fel azt, mert betűről-betűre követte az első

1 Lettres, t. I, p. 228.

14*