Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
208 MÁSODIK KÖNYV a Saint-Sulpice aligazgatója, ez a csendes, komoly, mély gondolkodású ember sem tarthatta viszsza csodálkozását: «Ime a férfiú, kit teljesen eltölt Isten szelleme». S minden keddi konferencia után ez volt a távozóknak a missiós papokhoz intézett utolsó szava: «Oh mily boldogok önök, hogy mindennap láthatják és hallhatják ezt a csodálatos embert, kiben csak úgy lángol az Isten szeretete». Ám szent Vince beszédeinek ez első és nagy hatáson kívül, mellyel felmelegítette a sziveket és előkészítette a papság ujulását, volt még egy másik eredménye is, mely nem oly nagyszerű ugyan, de azért nem mellőzhető. Depaul szent Vince prédikációinak az egyszerűség volt jellemvonása. «Nagyszerű egyszerűség, mondaná Bossuet, telve gyengédséggel, Isten és ember iránt való szeretettel, nem említve a források tisztaságát, ahonnan merített: a Szentírást Jézus szavait és cselekedeteit, az emberi szív szükségeinek és szenvedélyeinek mélységes ismeretét. Pedig ez hiányzott leginkább e kor szentbeszédeiből. Ahelyett, hogy a Szentírásban keresték volna bizonyításuk érveit, pogány költőkből merítették azokat. Cotton atya, IV. Henrik gyóntatója s udvari szónoka, a halál hatalmának bizonyítására Homerost, Vergiliust, Horatiusi idézte s ízlés és válogatás nélkül halmozta össze az emberi betegségek gyógyítására szolgáló összes orvosi felfedezéseket. Senault atya hasonlókép göröglatin szövegeket hordott össze az ördög hatalmának bizonyítására. Latinul beszéltek, sőt hosszú időn át pusztán asszonyok és sekrestyések előtt megkockáztatták még a görögöt is. Valóban csodálatos tudó-