Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

205

egyre jobban és jobban emelkedik. íme három püspök, ki belőle került ki: Oodeau grasse-i,Fouquet bayonne-i, Pavillon alet-i s Barreau-t is kinevezte a király sarlat-i 1 segédpüspökké, de a sarlat-i püspök nem adta beleegyezését. A derék Seausse-t Isten magához szólította ; szent életéhez méltó halállal hunyta, le szemeit.»

Azonban bármily hasznosak és áldásosak voltak is e szentgyakorlatok, elegendőnek nem lehetett ered- ményöket mondani. A tűz égett, a lángot éleszteni kellett. Ki kellett találni valamit, hogy az ifjú papság tudomására jöjjön, honnan csörgedez az igazi hivatás kegyelme. Szent Vince gondolkodott; de mint afféle alapos embert, ki nem siet a tettel, egy másik megelőzte. Azonban a dolog legkevésbbé sem bántotta őt.

Egy napon egy ifjú pap járult hozzá azok közül, kik a szentelés előtt tartott szentgyakorlatokon alakultak igazi papokká s megkérdezte őt, hogy nem volna-e jó, ha a felszentelés kegyelmét megőrizni akaró papok hetenkint a Saint-Lazare-ba jönnének, hogy néhány buzdító szót halljanak és megújítsák jószándékukat.2 «Fiam, felelte a szent azonnal, — az ég sugalta e gondolatot. De előbb meg kell hányni- vetni s imádkozni.» S azonnal de Gondi-hoz, a párisi érsekhez ment, hogy véleményét kikérje; írt a pápának is, ki helyesnek találta és megáldotta a tervezetet.

Ki volt az az ifjú pap, ki a keddi konferenciák

látogatták s szent Vince javaslatára ezek sorából nevezték ki a legtöbb püspököt.

1 Barreau de Salignae de Lamothe-Fénelon II. Lajos segédpüspöke volt, de nem követte őt a püspöki széken.

2 Faillon, Vie de M. Oder, t. I, p. 68 et 78.