Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
1% MÁSODIK KÖNYV vállalja magára. Szentünk rövid habozás után engedett s így a Bons-Enfants kolostorban megkezdődtek a pappászentelendők lelkigyakorlatai, az egyház nagy hasznára s a papság hitéletének jelentékeny felúju- lására. Ezek mind a négy kántorbőjt táján tíz napig tartattak a szentelés előtt. Később, nemcsak Párisból, hanem a szomszéd tartományokból is a papoknak oly nagy tömege özönlött ide, kik nem akarták az egyházi rendet fölvenni szent Vince lelkigyakorlatai nélkül, hogy sokszor meg kellet ismételni a szentgyakorlatokat. A résztvevőknek legalább nyolcvan százaléka olyanokból állott, kik évenkint ötször-hatszor is bejöttek lelkigyakorlatokra. De miként fedezhették volna a költségeket, ha nem jöttek volna segítségére a jámbor úri hölgyek, kikkel szentünk megismerkedett? Elő hittel, a keresztény nőnek fenkölt szellemével fogták fel ezek e működésnek szükségességét s magasztosságát s nem sajnáltak tőle semmi áldozatot. De Herse elnökné öt évi kiadás fedezését vállalta magára ; de Meignelais marquise, a de Gondi-család egyik sarjadéka, 18,000 livre-t hagyományozott a papjelöltek számára, nem számítva az életében tett alapítványokat; a szeretet hölgyei szintén nagy összeget hoztak össze. Végre magát a királynét, ausztriai Annát is rávették udvarhölgyei, hogy jelenjék meg a szentelendők egy lelki- gyakorlatán. Midőn onnan élénk meghatottságban visszatért, így szólt hozzá egyik udvarhölgye : «Felséges asszony, megérdemelnének egy alapítványt». A királyné megígérte, hogy gondolkodni fog a dologról, de addig is, míg ezt megteheti, magára vállalta,
