Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
192 MÁSODIK KÖNYV hamar érnék a missiók gyümölcse ! De mivé lesz a hitterjesztők buzgó működése nyomán fellendült hitélet, ha a bűnös és hanyag lelkipásztorban semmi támaszt sem talál ? Pedig ilyen pap nagyon sok volt akkor. A XV. század romlott erkölcsei, a XVI. század hitújítóinak véres vallásháborúi lassanként elseperték a középkorban alapított papnevelő iskolákat. Nem törődtek többé sem a hivatás megállapításával, sem a szentelésre való készülettel. A papi hivatás sokak szemében a megélhetés egy módja, kenyérkereső pálya volt, melyet sokan azért választottak mivel könnyebb s nyugodtabb megélhetést biztosított, mint más. Igaz ugyan, hogy a Sorbonne s Franciaország nagy egyetemei fenmaradtak, ámde ezek a tudományt művelték, mi nem jelent egyet az erényes élet fejlesztésével. De még ezekben sem nyerhetett mindenki kiképzést, csak ama szerencsés választottak, kiknek vagyona győzte a párisi és a nagyvárosi élet költségeit. Végre növelte a bajt az is, hogy az egyetemeken végzett gőgös lelkek tudományukhoz alacsonynak tartották a falusi lelkészkedést; ily szolgálatot megvetettek. így azután a falvakat ellepte a tudatlan, durva hiányosan nevelt s olykor bűnös papok tömege. S a városokban kiket látunk? Világias papokat, mágnás családok sarjait, kik akaratuk ellen vették fel az egyházi rendet, civódtak a magasabb méltóságokért, püspöki és bíborosi dísz után kapaszkodtak s kiknek egy erényük sem ért fel nagyravágyásukkal. Kétségtelenül voltak e környezetben, hála az egyház
