Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

Mielőtt a gályarabokat Toulon-ba, vagy Marseille-be vitték volna, hosszabb vagy rövidebb ideig Párisban tartózkodtak; itt már a gályaparancsnok fönhatósága alá tartoztak. Szent Vince engedélyt kért, hogy meglátogathassa őket ; megmutatták neki földalatti odújukat is. A XVII. század kegyetlen volt az elitéltekkel szemben. Sötét, nedves, dohos börtönökbe vetette őket. Erős vasgyűrűkkel a falakhoz láncolta. Élelmük fekete kenyér és egy kancsó víz volt. Hosszabb ideig is betegen nyöghetett valamelyikük anélkül, hogy valaki figyelemre is méltatta volna; gyakran megesett, hogy a férgek, vagy az üszők rágta ki a rabok sebeit s irtózatos bűzt terjesztettek szerteszét. Valami borzalmas képnek kellett szent Vince szeme elé tárulni, mert egészen megrendülve, könnyezve hagyta el a nyomor e tanyáját.

Tüstént fölkereste de Gondi grófot, ki ekkor Párisban tartózkodott és élénk színekkel festette le előtte a nyomort, melyben e testileg, lelkileg elhagyatottak sínylődnek; figyelmeztette őt, hogy a dolog ő hozzá tartozik s hogy ő fog számolni majdan a Mindenható előtt. Fülöp Emmanuel méltányos és jószivű ember volt. Kijelentette, hogy mindent megtesz, mi hatalmában áll, de nem tudja, hogyan lehetne segíteni eme gyógyíthatatlannak látszó bajon. Szentünk gondolkodott; egyszerű, de gyakorlatias tervet terjesztett a gróf elé, ki azt rögtön helyben is hagyta. Teljes hatalmat adtak a szentnek, ki a rabok közé telepedett; így akarta megerősíteni őket jelenlétével, vigasztalni jámbor lelkületével, fölemelvén szivüket Istenhez s megtanítván őket arra, hogy bilincseiket a bűnbánat széllé132 ELSŐ KÖNYV