Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

120

jajgatása, a matrózok félelmetes kiabálása, a gályarabok rettenetes üvöltése, a gályák recsegése, mely belevegyül a láncok csörgésébe és a vihar tombo- lásába, még a félelmet nem ismerő szivet is megremegteti. A rettenetes viharral rendszerint együttjáró eső, jég, csattogó villám, a tenger, melynek bősz hullámai elborítják a hajó fedélzetét, csak rémítőbbé teszik a helyzet képét.» Nyáron a nap, mely égető sugaraival perzseli a meztelen vállakat, a legyek, melyek össze-vissza csipdesik, a kellemetlen bűz, mely mindenfelől kigőzölög, változatossá, de korántsem elviselhetőbbé teszik a nyomorgók szenvedéseit. Egyáltalán oly tökéletlen alkotmányok e gályák, hogy sok esetben még a tisztek is alig találnak helyet, hol meghúzhatnák magukat az iszonyatos körülmények közepette.

Franciaországnak ebben az időben de Oondi vezérlete alatt húsz gályája volt; személyzete hatezer gályarab s kétezerötszáz fegyveres.

E gályahad, mely időközönként Toulon, Marseille, Aigues-Mortes, Narbonne kikötőiben vesztegelt, a Földközi-tengeren szokott tenni cirkáló utakat, hogy felügyeletet gyakoroljon a tengeren és megvédelmezze a tengerpart kisebb városkáit a korzikai török kalózok támadásai ellen. De az erődítményekből, melyek a XVI. és XVII. században a legkisebb parti városkákat is övezték, eléggé lehet sejteni, hogy még e védelem is kevésnek bizonyult. De Oondi gróf minden évben személyesen indult ki Toulon-ból vagy Marseille-ből tíz-tizenkét gályával, éber szemmel fölkutatta, végigszelte a Földközi-tenger mélységeit,

Depaul szent Vince élete. 9