Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
108 szén egyszerű volt; gyémántokkal díszített keresztjét közönséges feszülettel helyettesítette, melyet szalézi szent Ferenctől kapott ajándékba. Minden fölösleges fényűzést, finomkodást száműzött házából. «Lemondott a magas származású nőket megillető pompáról», nem tartott apródokat, lovászokat, inasokat, túladott öszvérein és lovain is. Egy durva szövettel bevont hintót is csak nagy rábeszélésre tartott meg magának, mert belátta, hogy «enélkül nem tudná meglátogatni a rabokat és a szegények «Otthon»-ában szenvedő betegeket». Eladta «arany és ezüst evőeszközeit, gyűrűit, drágaköveit, mindent, mi kedves volt előtte, egyetlen tükröt sem tartva meg magának».1 Minél nagyobb nyomorban látott valakit, annál mélyebb vonzalmat érzett iránta; a börtönben sínylő- dőknek rabláncát csókolgatta, s a halálra ítélteket is utánozhatatlan gyöngédséggel igyekezett vigasztalni. Vigasztalhatatlan fájdalma már-már megérlelte vallásos lelkében a gondolatot, hogy magára ölti szent Ferenc leányainak fátyolát. S tervét valóra is váltotta volna, ha nagybátyja, de Gondi bíboros, gyóntatója, de Bérulle atya, sőt maga V. Pál pápa is akadályt nem gördítenek terve elé. Belátták, hogy ezen áldozatos lélek, ki körülbelül 350,000 livre évi jövedelemmel1 2 rendelkezett, sokkal több jót tehet a világban, mint a zárda magányos falai között. Sőt a pápa még azt is megtiltotta neki, hogy a gondolattal foglalkozzék. De Gondi Margit engedelmeskedett; dehogy valamikép 1 Chantelauze, p. 151 —152. 2 A mai pénzérték szerint megközelíti a milliót. ELSŐ KÖNYV
