Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

93

zítő iránt érzett szeretetére kérem, teljesítse kívánságomat; én kész vagyok ugyan alávetni magamat az Úr akaratának, de bízhatom-e állhatatosságomban ? Ha ezek után is visszautasítja kérésemet, Önt fogom vádolni Isten előtt azon sok rosszért, mely vonakodásából reám háramlik s azon sok jó elmulasztásáért, mely abból származik, hogy vezető nélkül maradtam. Ön megfoszt engem bajaimban a szentségek gyakori vételétől s oly társaságban hagy magamra, hol vajmi kevesen tudnak megérteni és segítségemre sietni. Lám én csak azt kívánom, mit férjem is óhajt, kinek a jó Isten kegyelme adta e gondolatot. Ne fossza őt meg azon jótól, mit üdve érdekében tehet, hisz az ő öntudatosabb keresztény élete sokaknak hasznára válik. Tudom, hogy az én életem csak a jó Isten megbántására szolgál; sok figyelmet tehát nem érdemel ; de legalább halálos ágyamnál álljon valaki, aki lelkem üdvéről gondoskodjék. Emlékezzék csak vissza, mily aggodalom töltötte el Önt, midőn utoljára betegen látott! Úgy érzem, bajom azóta csak súlyosbodott. Már maga az ettől való félelem is oly beteggé tesz, hogy nem tudom, nem dönt-e váratlanul, minden előkészület nélkül a sírba!»1

Depaul Vince lelki egyensúlyát egészen megingatta ez a levél. Térdre hullva kérte a jó Istent, hogy nyilatkoztassa ki előtte akaratát. Alázatos szívvel borult a legméltóságosabb Oltáriszentség elé s gyakran ajánlotta föl szentmiséjét a fölvilágosítás kegyelméért.

1 Ezen kedves leveleket Abelly őrizte meg számunkra, t. I, p. 39—40.