Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

elhagyta a montmirail-i kastélyt és a de Gondi-családot azzal a szándékkal, hogy többé oda vissza se tér. Távozása előtt azonban semmit sem mert elárulni. Rövid párisi utazást használt föl ürügyül és onnan írt de Gondi grófnak. Mikor e levelet megkapták, már messze volt, már a bresse-i tartományban rejtőzött, egy elhagyatott és nagyon szegény városnak, Châtillon-les-Dombes-nak plébániáján.

Ha kutatjuk az okokat, melyek az okos és higgadt Vincét ily elhatározásra bírták, egy nagy szent lelkének túlságos érzékenységén akad meg tekintetünk. Öt éve volt már a de Gondi-családban, mindenki részéről csak tiszteletet tapasztalt és minden lépését elismerés kisérte. Szentnek tartották őt, ki magát csak «szegény nyomorultnak» szokta nevezni. Távozni akart innen, messze vidékre, hol semmit sem tudnak róla, hol teljes ismeretlenségben töltheti napjait. Egy másik ok de Gondi grófné volt, ki szentünk lelki vezetése alatt teljes lelki nyugalmat talált. Minthogy jámbor, gyöngéd és egész az aggályosságig félénk lelkiismeretű volt s még a legkisebb dologban is vétektől tartott, egy lépést sem tudott tenni szent vezetője nélkül. Azt akarta, hogy mindig mellette legyen. Időről-időre küldötte más gyóntatóhoz és mindent elkövetett, hogy ezáltal minél több lelki vigaszhoz jusson. A grófné engedelmeskedett és készségesen bevallotta, hogy a változás jót tett lelkének; de azért alig várta, hogy ismét szent vezetőjénél végezhesse gyónásait. Mikor Depaul Vince ezt látta, attól tartott, hogy egészen akaratlanul hátráltatni fogja de Gondi grófné lelki előhaladását. Miután meggyőző86 ELSŐ KÖNYV