Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

utódja, már tizenkétéves korában a gályák parancsnoka és a Levante-ban a király általános helytartója lett. A korabeli történetírók feljegyzése szerint «egyike volt az ország legderekabb, legügyesebb és legvitézebb embereinek.»1 Benső barátjainak, de Guise és de Chevreuse hercegeknek, továbbá de Créqui- és de Bassompierre-uek társaságában vidám élvezetek és az udvar szórakozásai között töltötte ifjú éveit anélkül, hogy életének nemességét és tisztaságát csak leg- kevésbbé is beárnyékolta volna. Csak vallásos buzgalma lanyhult meg némileg. De csak egyidőre, mert később az oly erővel tört elő, hogy nejének halála után szakított minden világi élvezettel és kitüntetéssel s még egész fiatalon de Bérulle vezetése alá az Oratóriumba vonult. De akkor még nem tudott megszabadulni a világ csábos varázsától. Anyja, a szépműveltségű Clermont-leány, oly szenvedélyesen rajongott az antik irodalomért, hogy latinul tudott beszélni a lengyel követekkel, kik Anjou hercegének koronát hoztak; azonkívül ismerte, versben és prózában egyformán kezelte a görög nyelvet is. Ez iro- dalomszeretetből ő is örökölt valamit. A történetírók szerint «szép sikereket ért el a színpadon és tollával is szerzett annyi dicsőséget, amennyit a harctéren kivívott.»2 Corbinelli közli Fülöp Emmanuelnek egy szép arcképét, mely csak megerősíti a fönti szavakat. «IV. Henrik-gallérból bontakozik ki előkelő feje, finom metszésű vonásaival. Szemei, könnyedén nyitott

72 F.LSŐ KÖNYV

1 Corbinelli, t. II, p. 49. » U. o.