Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

7ft

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

mit világosan mutat az a tény, hogy a tűz kialvása után ismét eredeti állapotában jelenik meg. Izzása közben csupán természetes keménységét, hajlíthatlan- ságát, hidegségét és fekete színét veszíti el. Ezek helyébe a tűznek természetes tulajdonságait, fényét, hőjét és erejét veszi föl. Ha pedig azt mondjuk, hogy a tűz megemészti a vasat, akkor nem gondolunk a vasnak megsemmisülésére. Ilyenkor csak azt akarjuk jelezni, hogy a tűz megemészti, eltünteti a vasnak hiányait és tökéletlenségeit.

E természeti jelenséggel magyarázza szent Cyrill azon átalakulást, melyet a malaszt eszközöl bennünk. Szerinte ez nem abban áll, hogy a malaszttal természetünk lényegét változtatjuk meg, hanem abban, hogy tökéletlenségeit vetjük le.

«Krisztus nyilvánvalóan nem azért vett föl szolgai alakot, hogy ezzel magának szerezzen meg valamit, hanem azért, hogy magát nekünk ajándékozza, és hogy minket, mint hozzá hasonlókat fölemeljen azon jóhoz, mely neki sajátja és természete, hogy így hitünkkel isteniekké és Isten gyermekeivé legyünk.»1

Természetünk tehát nem úgy változik át más természetté, hogy elveszítjük azt, a mink van, hanem úgy, hogy egyrészről megtisztulunk tökéletlenségeinktől, másrészről pedig megszerezzük azt, a mink még nincsen, mit olyan szépen fejez ki az Apostol: «Nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelessék az élettől».2

1 Cyrill. 1. 1, c. 9, in Joann. 1, 14 (Migne, PP. Gr. LXXIII, 162).

2 Kor. II. 5, 4.