Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

61

lennünk azért, hogy felsőbb világosság, az értelem világossága van meg bennünk. Értelmünkkel nemcsak az érzékelhető tárgyak külső tulajdonságait, színét, szagát, ízét ismerjük meg, hanem egyúttal lényegét, szépségét, harmóniáját, valamint a hasznot, melyet nekünk nyújtanak és a célt, melyre alkalmasak. De ezenfelül megismerjük vele a szellemi dolgokat is, halhatatlan lelkünket, az igazságot, az erényt és igazságosságot és végül teremtményeiben, mint egy tükörben, magát az Istent is.

Mindezzel sohasem volnánk képesek Istennek végtelen igazságát és szépségét önmagában megismerni. Ellenkezőleg eszünk használata mindinkább meggyőzne, hogy messze-messze áll természetünk az istenitől, és hogy a teremtmény szeme Istennek titkaiba bele nem hatolhat. Istennek hozzáférhetetlen világosságát megközelíteni épen olyan vakmerő, mint hiábavaló munka volna, mert dicsősége lesújtana bennünket. «Nem láthat engem az ember, míg él», mondja a szentírás,1 majd ismét: «A ki a Fölségesnek vizsgálója, elnyomatik a dicsőségtől».2

«A mik azonban lehetetlenek az embereknél —• mondja az isteni Megváltó — lehetségesek az Istennél.»3 Isten végtelen hatalmában és jóságában leereszkedik hozzánk, hogy magához emeljen. Maga vezet be csodálatos világosságába, maga tölt el világosságával, hogy így láthassuk fényét és fényében őt

1 Móz. II. 33, 20.

2 Péld. 25, 27.

3 Luk. 18, 27.