Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
embertársunk, mint inkább a malaszt erejével vele egyesülő Isten. Ennélfogva szeressük embertársunkat természetfölötti és isteni szeretettel, a melylyel Isten iránt viseltetünk. Nem tette-e a malaszt felebarátunkat is Isten gyermekévé? Nem kell-e ugyanazon szeretetet, a melylyel Isten iránt viseltetünk, reája is, mint Isten gyermekére kiterjesztenünk? Vájjon a malaszt révén nem testvére, nem élő tagja-e Jézus Krisztusnak ? Tudjuk-e szeretni Krisztust a nélkül, hogy vele és benne egyszersmind testvéreit és tagjait ne szeretnők? Vájjon a malaszt nem tette-e a Szentlélek templomává ? Nem lakik-e benne is valóban és személyesen istenségével együtt, nemcsak úgy, mint az ember a házban, hanem mint a lélek a testben ? El tudjuk-e aztán mi szeretetünkben választani azt, a mit az isteni szeretet oly belsőleg és elválaszthatatlanul összekötött? 4. Csak Istenben és Istenért szerethetjük és szeressük mi, keresztények, felebarátainkat. Ez, a mint már említettük, nem zárja ki, hogy a rokonságnak és társadalomnak kötelékei egyesekkel szorosabban össze ne fűzzenek. Azonban ezen kötelékeket is tekintsük csak vonatkozásban az Istennel, a ki őket létrehozta és adjunk nekik ez által mennyei fölavatást és isteni nemességet. Semmiféle természetes viszony nem képes bennünket oly közel hozni felebarátainkhoz, mint a malaszt és az egyesülés Istennel. A malaszt révén mindnyájan egyek vagyunk Istenben, mert Isten mindnyájunkat ÖTÖDIK KÖNYV 501
