Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben

látszólagos javakat keresünk, mint a milyen az emberek becsülése, vagy ha a helyett, hogy a legfőbb jót keresnők és benne megnyugodnánk, a véges és teremtett javaknál megállapodunk, a helyett, hogy a teremtmények ismeretét és szeretetét a Teremtő megismerésére és szeretetére vonatkoztatnék, vele megelégszünk.

Ilyen hamis szellemi élet ama világfiak élete, a kik nem merülnek el egészen az érzéki gyönyörökben, tehát becsületeseknek látszanak azok előtt, a kik csak a világi műveltséget ismerik és csak arra törekszenek, a mit közönségesen illemnek és becsületességnek neveznek.

Hogy az ily élet nem felel meg az ember rendeltetésének, kétségtelen. Ha enyhén és elfogulatlanul ítéljük meg, nem találjuk ugyan oly gyalázatosnak és lealacsonyítónak, mint az állati életet. De üres, emberhez méltatlan és semmiesetre sem kielégítő. Boldoggá pedig soha sem tesz.

12. A valódi, de természetes szellemi élet nem elégít ki minket, keresztényeket. Ha a maga valóságában föl lehetne találni, természetes emberhez ugyan méltó volna.

Isten számunkra magasabb méltóságot és célt rendelt. Meg lehetne és meg kellene vele elégednünk. Isten is megelégednék vele a maga részéről, ha magasabb méltóságot és rendeltetést nem tűzött volna ki számunkra.

13. Krisztus malasztjával természetünk fölé emel. Többek vagyunk, mint puszta emberek. Az isteni természet részesei és Isten gyermekei vagyunk. Ezért

ÖTÖDIK KÖNYV 485