Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
34 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE becsülésben részesüljön, mint hogyha csak keveseknek és ritkán adományoznád? Ha malasztodat csak egynek, annak is csak egyszer adnád, mily nagyra becsül- nők akkor azt a malasztot! El sem tudnók képzelni, hogy ilyen magas kegyben részesített ember képes volna ennek az egyetlen jónak birtokáról lemondani. Kegyelmes Istenünk ! épen végtelen bőkezűséged fog bennünket arra ösztönözni, hogy mindig megemlékezzünk a jóságos adományozóról, hogy ajándékodat teljes erőnk megfeszítésével megőrizzük és megbecsüljük. NEGYEDIK FEJEZET. A malaszt magasra emel természetünk fölé. 1. Miután kimutattuk, hogy a malaszt végtelenül magasztosabb az összes földi dolgoknál, magánál a csodánál is, még hozzátehetnők, hogy ha nem is kiválóbb, itt a földön még is jelentősebb ránk nézve, mint maga a mennyei dicsőség. Pedig ez utóbbi a legnagyobb jónak látszik, a mit Isten csak adhat. Hiszen a mennyei dicsőség, melyben a lelkeket Isten látása boldogítja, nem egyéb, mint a földön szerzett malaszt teljes kifejlődése. A malaszt az a forrás, mely az örök élethez vezet, az a gyökér, melynek hajtása és gyümölcse az örök boldogság. És így a ma- lasztnak megvan az a kiváló jelentősége, hogy az örök boldogság feltétele és alapja. «Mert a bűn zsoldja a halál; Isten malasztja pedig az örök élet», mondja az Apostol.1 Ha pedig Isten malasztja nemcsak lesz, 1 Róm. 6, 28.
