Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 29 tése semmiből és csak az Atyának ama fölfoghatatlan tevékenységével hasonlítható össze, melylyel fiát öröktől fogva szülte és az időben az emberi természettel egyesítette. A milyen természetfölötti, magasztos és titokzatos Krisztusnak származása az Atyától, épen olyan természetfölötti, titokzatos a malasztnak lelkűnkbe oltása, mivel vele Nagy szent Leó szavai szerint Krisztus származásának leszünk részeseivé.1 3. Tényleg hathatósabban lehet és kell a malaszttal közreműködnünk, mint a hogyan a szentek közreműködtek a csodáknál, melyeknek végrehajtásában Isten eszközei voltak. És ez teszi csodálkozásunkat teljessé. A szentek csak Isten eszközei voltak, melyekkel sokszor tudtukon kívül, sőt akaratuk ellenére minden- hatóságának csodás jeleit adta. Ellenben malasztjának működését hozzájárulásunktól teszi függővé épen úgy, mint függővé tette fiának megtestesülését Máriában a boldogságos Szűz beleegyezésétől. A szentek legföljebb átengedhették magukat, hogy Isten velük csodáit véghezvigye, de Istennek nem volt szüksége közreműködésükre. A malasztnál azonban Isten azt akarja, hogy segítségével magunk készüljünk rá elő, magunk fogadjuk el kezéből, magunk őrizzük és ápoljuk teljes gonddal, magunk növeszszük és érleljük meg áldozatos munkásságunkkal. 4. Mindenki érzi, hogy sokkal több, halálosan sebzett lelket az életnek megmenteni, mint holttestet föltámasztani. Senki sem kételkedik abban, hogy na1 Leo M., Serm. 21, c. 3 (Migne, P. L. L1V, 492).
