Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 27 De mit is beszélünk verejtékről! Tulajdonképen hányszor kívánt már tőlünk a jó Isten egy csepp verejtéket? Hol és mikor kívánt csak egy könycseppet is? Megelégszik a bűnbánó lélek egyetlen sóhajával, egyetlen erős fogadásával, jámbor óhajtásával. Ajkainkról egyetlen szó, Jézus szentséges neve, kielégíti őt, ha e nevet szeretetünk bizonyságakép ejtjük ki, vagy erőtlenségünkben segítségül hívjuk. Kinek ajkán ne hangzanék föl ezerszer is naponta e szentséges név, ha minden fohásznak jutalma száz meg száz arany volna ! Pedig hát minő hiúság az arany ahhoz a kincshez képest, melyet Istentől várhatunk. O csak volna valaki, a ki a malasztnak fönségét, becsét oly mélyen szivünkbe vésné, hogy mindig mondhatnók a mély és igazi meggyőződés hangján : valóban, ha a ma- lasztra gondolok, értéktelen hitványságnak látszik előttem minden a világon. HARMADIK FEJEZET. A malaszt magaszíosabb a csodáknál. 1. Igen keveset mondanánk, ha csak azt fejtegetnők, hogy a malaszt fölötte áll a természetes dolgoknak. A malaszt felülmúlja azt is, a mit Isten csodálatos módon munkált. Ezzel magyarázza szent Ágoston1 a Megváltónak ama különösnek tetsző Ígéretét, hogy a hivő lelkek nagyobb dolgokat fognak művelni, mint a milyeneket maga művelt a földön. 1 Augustin., In Joannem tr. 72, 3.
