Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
24 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Mily nagynak kell lennie ezen kincsnek, mely minden eszes teremtménynek, maguknak a legkiválóbb angyaloknak'természetét, erejét és érdemeit is ennyire felülmúlja! 3. Joggal mondhatjuk, hogy a malaszt épen oly magasan fölötte áll az összes teremtett dolgoknak, mint maga az Isten. Hiszen a malaszt nem egyéb, mint azon égi világosság, mely az istenségnek mélyéből az értelmes teremtményekre árad. A mint tehát a világosság nem ugyan maga a nap, de tőle mégis elválaszthatatlan, épen úgy a malasztnak ránk áradó fénye sem képzelhető különváltál! az Istentől. És az Úr szavai szerint a malaszttal valósággal szivünkbe száll a háromszemélyű egy Isten és mindaddig ott tartózkodik, míg a malaszt bennünk honol.1 2 Már most a napból sugárzó világosság sokkal tökéletesebb a földi dolgoknál. Arra is képes, hogy életet leheljen, növekedést adjon, mert szorosan összefügg a nappal, a mely uralkodik a föld felett. Ugyanaz áll a malaszt- ról, de végtelenül magasabb fokban. Természetünk az a föld, melyet az isteni napnak sugarai áthatnak, megdicsőítenek és így istenivé tesznek. S a mint Isten, ki a malaszttal tulajdonunkká lesz, végtelenül tökéletesebb bármely napnál és a teremtett dolgok összességénél, úgy a malaszt is értékesebb, mint a teremtett javak együttesen. Miként az isteni bölcseség, a malaszt is jobb «min1 Augustin., Civ. D. 1. 12, c. 9. Thom. 1, q. 62, a. 2. Bannes, Comment, in 1, q. 62, a. 2. 2 Ján. 14, 23.
