Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

MÁSODIK KÖNYV

245

Érezni fogjuk, hogy szivünk, lelkünk kicsiny arra, hogy Istent méltóképen szeresse, érezni fogjuk azt is, hogy szívünk, lelkünk kicsiny a túláradó öröm befogadására, érezni fogjuk és örülni fogunk rajta.

Istenem és Uram, reményem és szívem öröme, mondd meg lelkemnek, hogy ez-e az az öröm, melyről így szólt szent fiad: «Kérjetek és megnyeritek hogy örömetek teljes legyen».1 Örömet találtam, mely teljes, sőt több, mint teljes. Öröm tölti el szivemet, lelkemet, egész lényemet, mégis újabb és teljesebb öröm várakozik reám, úszom az örömben, de teljességében magamba fogadni nem tudom».2

Ez elragadó szavak nem ébresztik-e föl szivedben a forró óhajtást, hogy bejuss Isten és a szentek társaságába? Nem érzesz-e mély hálát Isten iránt, ki abban a magas kitüntetésben részesített, hogy egygyé lehetsz vele s valamennyi szentjével?

1 Ján. 16, 24.

2 Proslog. c. 25. 26.