Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
másödik KônyV De fölötte boldogok volnánk, ha ezt a holt ereklyét élő szívként hordozhatnók magunkban, ha a szentnek szellemét egyesíthetnék szellemünkkel és szivét szívünkkel ! Forró vágyódással kellene kívánnunk, hogy szegényes és porlandó szivünk helyét Jézus isteni szíve foglalja el. Forró imádsággal kellene kérnünk az Urat, hogy új szivet adjon, hasonlót Jézus szivéhez, tökéletes szivet, mely önmagában semmi gyűlöletest sem találjon. 13. A malaszt szorosan egyesít Istennel és Krisztussal, midőn Jézus szivét adja nekünk, de egyesítő ereje még más módon is nyilvánul. Titokzatos kiváltságban is részesít és csodálatos erejéből nemcsak Istennel, hanem minden igazzal és szenttel is egy test és lélek leszünk. Velük egyesülten egy test leszünk Krisztussal és egy lélek Istennel. Velük együtt nagy testet alkotunk, melynek éltetője a Szentlélek. «Egy test, egy lélek1 — mondja az Apostol és sok tag és mégis egy test Krisztusban és tagból való tagok.2 Nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfiú, sem asszony; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban».3 A szent malaszt egyesítő ereje előtt az egyes emberek között minden különbség elenyészik, s mint a búzaszemek kenyérré, úgy mi valamennyien egy nagy egészszé egyesülünk. A természet választófalat emelt 1 Efez. 4, 4. Kor. I. 12, 12 s köv. 2 Kor. I. 12, 20. 27. a Qalat. 3, 28. 241 Az isteni malaszt fensége. 16
