Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

MÁSODIK KÖNVV

221

üdvéről, úgy hogy félnie sem kellene saját gyarlóságától.1 Eléggé ismeri a lélek saját tapasztalásából az Apostol szavainak igazságát: «A ki magát állani gondolja, vigyázzon, hogy el ne essék».2 De égi jegyese áldásaiból, saját termékenységéből minden gyengesége mellett is vigasztalást merít és arra a meggyőződésre jut, hogy az égi köteléket szilárdítani, a megkezdett művet kiépíteni is fogja az, kinek segítségével a múltban is már annyi érdemeset cselekedett.

15. Ne késlekedjél tehát, keresztény lélek, egy pillanatig sem teljesen átadni magadat mennyei vőlegényednek. «Halld leányom — kiált fel a zsoltáros — halld és lássad és hajtsd ide füledet és feledd el népedet, és atyád házát ; és a király megkívánja ékességedet, mert ő a te Úrad, Istened».3 Bizony az Úr, a te Istened az, ki leszáll hozzád, hogy bevezessen mennyországába, ki hő vágygyal kopogtat szived ajtaján és magát oly mélyen megalázza, hogy állhatatosan kér téged, nyisd meg számára szivedet. Ne fordulj hát el tőle, nehogy a legfönségesebb méltóság és boldogság számodra elveszszen. Igyekezzél büszkeségére és örömére szolgálni, s akkor az

1 Kor. I. 4, 4. Filipp.2, 12. Concil.Trident.sess. 6, cap. 9, c.21. — Augustin., Enarr. in Ps. 41, n. 12; in Ps. 56, n. 11. — Oregor. M., Epist. 1. 7, 25. — Bernard., in Adv. Serai. 3, n. 6 ; Septuag. Serai. 1, n. 1. — Thom., 1, 2, q. 112, a. 5. — Sylvius in h. 1. — Bellarm., Justifie. 1. 3, c. 1—15. Stapleton, Justifie. 1. 9, c. 1—9. Josephus a Spir. S., Theol. myst. d. 26, n. 125 és köv. Antonius a Spir. S., Myst. tr. 1, n. 118—123. Sandaeus, Clavis, v. certitudo.

2 Kor. I. 10, 12.

3 44. Zsolt. 11 — 12.