Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

19

csak előképe volt a mennyországnak, melyet Isten a választottaknak ígért, a manna csak előképe a malaszt- nak, a mely mennyekbe vezető utunkon táplál és erősít. Isten büntető karját emelte föl, hogy elpusztítsa azokat, kik «semminek tárták a kívánatos földet s nem hittek az ő igéjének».1

Milyen keserűen fogja magát megboszulni a mennyországnak és a malasztnak kicsinylése, ha már előképének megvetése miatt is oly keményen bűnhődött a zsidóság.

6. Ez a kicsinylés kétféle okból származik. Egyrészt onnan ered, hogy túlságosan sokat tartunk az ideiglenes dolgokról, másrészt pedig onnan, hogy a valódi mennyei javakat csak felületesen ismerjük. Épen azért mindkettőnek alapos megfigyelésével kell téves nézeteinket megjavítanunk.

Az örök javakat annál jobban fogjuk becsülni, mennél jobban csökken bennünk a földi dolgok nagyrabecsülése. Mert túlhajtott ragaszkodásunkból a múlandósághoz ered vakságunk a szellemiekben, és a földieknek előszeretetéből az örökkévalóság irtózata.2

Komolyan kell tehát törekednünk, hogy a malasztot behatóbban megismerjük. De ezt csak az örök igazságoknak állandó megfigyelésével érjük el és még inkább hűséges ragaszkodásunkkal a malasztból származó belső világításhoz és ösztönzésekhez. És ha ezt elérjük, akkor a malaszt kincseinek fönsége annyira elragad bennünket, hogy már csak megvetéssel tekintünk a

1 105. Zsolt. 24.

2 Bernard., In ascens. Dom. s. 3, n. 7.

2*