Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

126

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

a ti tagjaitok a Szentlélek temploma, ki bennetek vagyon, kit az Istentől vettetek és nem vagytok magatokéi ?»1

A mikor tehát szivedbe fogadtad a Szentlelket, ő téged templomává avatott és sajátjává tett. Ennélfogva bármit tész, az legyen hozzá méltó és szolgáljon dicsőségére. Mellette szivedben a bálványimádásnak helye nincs, nehogy az igaz Isten templomát megszentségtelenítsed. «Mikép egyez meg Isten temploma a bálványokkal ? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, a mint Isten mondja: hogy őbennük lakom és közöttük járok és Istenük leszek és ők az én népem lesznek.»2

Mily szörnyű gonoszság volna Isten templomának megszentségtelenítése. A gonosztett szörnyűségét megítélhetjük a büntetésből, melylyel az Apostol sújtja. «Ha pedig valaki az Isten templomát megfertőzteti, elveszti azt Isten; mert az Isten temploma szent, mely ti vagytok.»3

Már pedig a súlyos bún nemcsak hogy megszent- ségteleníti, hanem el is pusztítja, le is rombolja Istennek a templomát, mert kiöli a lélekből a malasztot, melylyel a templom épült.

Rémes, átkos a tett. Sámsonhoz hasonlólag feldöntjük vele a fönséges épület pilléreit. Magunkat a romok alá temetjük, Istent pedig megraboljnk szentélyétől. Antiochus, az istentelen király, nem merte a jeruzsálemi templomot lerombolni, csak megszentség'Kor. I. 6, 19.

2 Kor. II. 6, 16.

3 Kor. I. 3, 17.