Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
114 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE melylyel Isten neked az üdvösséget megszerezte. Isten egy szavával teremtette a világosságot, az egész világ gyönyörűségét és ép oly könnyűséggel teremtette a csillagokat, a növényeket és az állatokat. Az angyalokat egy intésével, az embereket könnyed leheletével keltette életre. A legnagyobb csodákat is futólag egy szavával, egy érintésével, egy jellel és puszta akaratával végezte. Azzal a három szavával, melylyel megszólította a sírban pihenő Lázárt, föltámaszthatta volna az összes halottakat. Azért azonban, hogy neked, keresztény hivő, a malasztot visszaszerezze, a mindenható Isten oly munkát vállalt magára, mely tőle számos éven át kimondhatatlan fáradságot és végül életének föláldozását is megkívánta. Mindezt örömest tette, mert tudta, hogy a malaszt ezt a fáradságot megérdemli. Te pedig sokallod azt a csekély fáradságot, a mibe megtérésed kerül. Azt hiszed, hogy futólagosán végzett gyónásoddal eltörölted bűneidet s értük eleget tettél. Azt hiszed, hogy egy-két buzgó gerjedelemmel és jámbor kívánsággal eleget tettél életed megjavítására és új életmód kezdésére. Sóhajtasz és kisért a csüggedés, ha megtérésed s előhaladásod a jóban időt és küzdelmet kíván. Nem így, keresztény hivő. Tekintsd, mily árt adott érted Isten, nézd váltságod nagy árát, s akkor bizonyára mély bánattal és szent buzgósággal fogsz a töredelem szentségéhez járulni. Akkor bizonyára a javulás erős feltételével fogod magad fölfegyverezni, a megszerzett malasztot a legnagyobb gonddal fogod őrizni, és semmiféle megpróbáltatás nem fog elretten
