Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

Urat és örvendezz lelkem az én üdvözítő Istenemben».

8. Még egy kedves elmélkedést fűzhetünk a mondottakhoz. Mária istenanyai méltóságában minden teremtmény fölé emelkedett. Közelebb lépett ugyan Istenhez, de ugyanekkor nekünk is anyánk lett.

Mikép lehet azonban Isten anyja a mi anyánk? Nem az emberi természet szerint anyánk, mert ez a természetünk nem tőle, hanem Évától származik. Krisztust az emberi nem fejének, második Ádámnak és egy új, szent nemzedék törzsatyjának mondjuk, ugyanezt mondhatjuk Máriáról is. Anyánk ő, hisz mi fiának testvérei,1 testének tagjai vagyunk. A malaszt teszi anyánkká, mert a malaszt mennyei természetet ad és Mária fia isteni életének tesz részeseivé. Anyánk ő nekünk annyiban, a mennyiben anyja az isteni ma- lasztnak, a mint a lorettói litániában imádkozzuk. Anyánk, mert azt szülte, ki a malaszt közlésével Isten fiaivá tett bennünket.

A malaszt rendjében egyedül Isten a mi atyánk és egyedül Mária, Isten anyja a mi anyánk. Ha Krisztus valóban testvérünk — már pedig ő magát tényleg annak nevezi — akkor Mária valóban a mi anyánk.2 Ha mi Isten gyermekei, Jézus Krisztus örökös társai s a mennyei család tagjai vagyunk, akkor egyúttal Isten anyjának is gyermekei vagyunk és családjának tagjai, melyet maga kormányoz, mint királynő. 3

1 Ján. 20, 17.

2 Scheeben, Dogm. III, 614. és köv.

3 Antonin. IV, t. 15, c. 2; c. 14, § 3. Weisz, Apologie V. (3. kiad.), 786 és köv.

ELSŐ KÖNYV 105