Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 103 5. Máriát, mint vér szerint való anyát, csak természeti rokonság fűzte az örök Igéhez. A malaszt révén azonban leikébe is fogadta, lélek szerint is foganta az isteni Igét, s azért Isten fiának természete és szentsége reá is átáradt. Azért a malasztnak köszöni, hogy a természetest felülmúló mennyei rokonságba lépett Istennel. A mint már mondottuk, Máriában a malaszteszkö- zölte isteni rokonság az anyaság révén keletkezett rokonságtól természetesen el nem választható. Mind- azáltal igaza van szent Ágostonnak, ki azt mondja: az, hogy Isten anyja, semmit sem használt volna Máriának, ha szerencsés módon nem inkább lelkében, mint testében hordozta volna Krisztust.1 Ebből semmi esetre sem következik az, hogy Máriának vér szerinti anyasága csekély értékű volna. Sőt ennek nagy kiváltsága épen abban áll, hogy a ma- laszttól elválaszthatatlan, mert a malaszt szükségszerű összefüggésben van az istenanyasággal, úgy hogy Mária épen miatta nem veszthette el ez életben a malaszt teljességét. 6. Ha tehát az istenanyai méltóságnak Mária semmi hasznát sem látta volna a malaszt nélkül, sőt ha inkább szerette az utóbbit, mint az előbbit csak önmagában, hogy helyezhetnénk akkor bárminő emberi méltóságot a malaszt elébe? Miképen kedvelhetnők akkor inkább a kitüntetést az emberek közt, mint azt a kiváltságot, hogy Isten kegyelmében állunk s bizonyosságunk van arról, hogy nevünk az élet könyvében 1 Augustin., De sancta Virginitate 3.
