Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincötödik fejezet

is, melyekkel teljesen egybehangzik Depaul szent Vince bizonysága. Szavai most is oly súlyos bizonyítékok, mint Fieschi Adorai szent Katalinnak, közönségesen génuai szent Katalinnak boldoggá- és szenttéavatásánál, mikor sokat foglalkoztak szalézi szent Ferenc dicséretével, mint idézett munkánk II. könyvének XXIV. fejezetében a 37. szám alatt olvasható.

Ha ez a határozatunk a részletek miatt meghaladja a szokásos terjedelmet, annak oka abban rejlik, hogy szeretett fiúnk, Tencin Péter, a római szentegyház bíborosa, lyon-i érsek, apostoli engedelmünk és rendeletünk folytán az egész Visitatio-rend védője s ugyancsak a most folyó ügynek előadója, távol van Rómától s távollétében Mi végeztük az ő tisztjét is. Kötelességünknek tartottuk föltárni, napfényre hozni az egész ügyet s jelen határozatunkkal mindent megvilágítani. Az előadó bíboros többi kötelességét elvégezte szeretett fiúnk, Colonna de la Sciarra Prosper, a római szentegyháznak szerpap-bíborosa, a kit ezzel megbíztunk.

Jelen határozatunkat, melyet tollba mondtunk és saját kezünkkel aláírtunk, ma, augusztus 21-én, koronázásunk és szalézi szent Ferenc születésének évfordulóján (ki unoka- öcscsének, Károly Ágostnak tanúsága szerint 1567-ben, ezen a napon született. L. életrajzában az I. könyv II. fejezetét) a szentmiseáldozat bemutatása után megküldtük szeretett fiúnknak, a szent szertartások gyülekezete titkárának, hogy a nevezett gyülekezet irattárába helyezze, hol a boldoggáavatáshoz szükséges négy és az orléans-i püspök pőrében szereplő ötödik, számfölötti csodáról tartott tanácskozások jegyzőkönyveivel és a promotor fidei írott véleményével együtt örök emlékül őriztetik.

A boldoggáavatás 1751. november 21-én folyt le Rómában, a Szent-Péter-templomban, ritka fénynyel

HARMINCÖTÖDIK FEJEZET. 499

32*