Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincötödik fejezet

HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.

495

gyulása előtt a daganat a bal oldalra húzódott s éles fájdalmakat okozott, ha hozzá nyúltak. Heves fejfájás, álmatlanság, étvágytalanság, gyakori hányás és belső fájdalmak kisérték. Hogy a baj teljes legyen, lábai megbénultak, elvesztették a rugékonyságot és az érzékenységet. Úgy megdermedtek, hogy forró vízzel sem tudták fölmelegíteni, nem is érezte a vizet. Különösen a jobb lába annyira elaszott, hogy csupa csontnak és bőrnek látszott. Baja napról-napra súlyosbodott. Két hónapja már nem is orvosolták. Ekkor Isten szolgálójának közbenjárását kérte és tiszteletére kilencedet tartott. A kilencedik napon hirtelen visszanyerte egészségét: sem feje, sem belső részei nem fájtak többé. Bénasága megszűnt, kiaszott lábát pillanat alatt újra hús takarta, ereje rögtön helyreállt, a többi apácával együtt mindent megtehetett, a mit a rend szabályai előírnak. Egészsége tartós volt, mert tizenhét hónappal később maga a püspök meglátogatta és jó egészségben találta. Ugyanezt bizonyították a szerzetesnők is, azért a püspök megindította a vizsgálatot.

Ebben az eseményben a csodának minden kellékét föltaláljuk, hitelességét pedig a megesketett tanúknak egyhangú vallomása erősíti meg. Igazságához kétség nem fér. De más okból az egész eljárás semmis és érvénytelen, melyet a törvény betűje szerint figyelembe sem vehetnénk.

Mert a püspökök és az egyházi hatóságok megvizsgálhatják ugyan a csodákat, melyeket Isten azok közbenjárására művel, kik már a szentek sorában vannak, és megindíthatják az eljárást Isten szolgáinak ügyében, kik még nem szentek vagy boldogok, míg pörüket a szentszék nem vette kezébe. De a mikor ez a vizsgálat folyt, a pápa már régen kinevezte a bizottságot Isten szolgálójának, Frémyot-Chantal Johanna Franciskának boldoggáavatására. A bizottság kinevezésével az ügyet a szentszék vette kezébe s így saját tekintélyére senki sem avatkozhatik