Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

410

SZENT CHANTAL ÉLETE.

sának hire futott. A földművelők csapatonként lepték el az utat, hogy láthassák a szentet. Mikor messziről észrevették gyaloghintóját, térdre ereszkedtek és áldását kérték. Chevron Benedek Teofil tarantaise-i érsek Moutiers-ből három mérföldnyire sietett eléje helyettesével, szalézi Károly Ágosttal. «Mindenütt szentnek tisztelték — írja ez utóbbi. — Saját szememmel láttam, hogy a tarantaise-i nép térdre borult, mikor elhaladt mellettök. Az érsek nem engedte, hogy máshová szálljon, mint palotájába. Úgy fogadta, mintha Isten rendkívüli követe volna. Minden idejét társaságában töltötte. Másnap maga mutatta meg az utat a kis Szent- Bernáton keresztül az aostai völgybe. Örömmel mondá nekünk: Kísérjük el e szentet! S mikor visszatértünk : Hála Istennek — mondá — ezt a napot jól fölhasználtuk, mert csekély tehetségünkköz képest egy szentnek mutattuk be hódolatunkat».1

Bár a kis szent-bernáti út fárasztóbb volt, mint a mont-cenis-i, Chantal anya ezt választotta, mert meg akarta látogatni az aostavölgyi kolostort. Leírhatatlan a lelkesedés, melylyel fogadták. Pianesse őrgróf több főúr kíséretében jött elébe. A nép nagy tömegben hullámzott az úton, a harangok zúgtak s a templomok ünnepi díszt öltöttek. Chantal anya a kitett ereklyék előtt kifejezte a köteles tiszteletet, azután bevonult a Visitatio kolostorába 1638. szeptember 21-én.

«Megjelenése igen komoly volt, — írják később az apácák — de annyira alázatos, nyugodt és mennyei,

1 Oraison funèbre de la mère de Chantai, par Charles-Auguste de Sales.