Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincegyedik fejezet
HARMINCEGYEDIK FEJEZET. 385 Augusztus vége felé ért Chantal anya Avignon-ba. A nagy melegek rendkívül megviselték vérmes természetét. Öt hónap óta tartó utazásában különben is már sokat szenvedett; még sem panaszkodott soha egy szóval sem, sehol sem pihent meg. Nem is fogadott el semmi enyhítést. Alig győzték csodálni a közel hetven éves asszonynak fáradhatatlan tevékenységét. Sokszor éjfél után két órakor kelt, hogy jókor indulhasson és előbb még a szentmisén is jelen legyen. «Magas korában is ő volt ébresztője környezetének» — írja Chaugy anya. Megtörtént, hogyha ily korán kelt, csak este három-négy óra tájban kapott eledelt, akkor is csak tejet, fekete kenyeret és túrót talált a falvakban ; azonban a nélkülözések és fáradalmak közepette sem veszítette el örökké víg kedélyét, még ő vidámította a többit is. Tevékenységénél és erélyénel is fényesebben tündököltek erényei. Útja minden lépését az alázatosság, vagy a szegénység, az önmegtagadás és az Isten szeretete egy-egy cselekedete tette emlékezetessé. Egy ízben leánya, Toulongeon asszony látta, hogy hosszú nyári útra indul, azért viselt és nehéz ruháját milánói szövetből készült könnyebb ruhával akarta fölcserélni. «Kedves leányom — szabadkozott a szent, — még ha olyan könnyű volna is az a milánói szövet, mégis nagy súlylyal nehezednék vállaimra, nem nyugodhatnék, míg le nem vetem.» Toulongeon asszony legalább azt kérte, hogy adja tudtára, ha majd Bour- gogne-ba érkezik, hadd kisérhesse el a kolostorokba. «Mit tegyünk? — mondta mosolyogva Favre anyának. — Isten a megmondhatója, mennyire szeretném, 25 Szent Chantal élete. II.
