Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

380 SZENT CHANTAL ÉLETE. kedvében járjak és méltó legyek végtelen irgalmára.»1 Provence-ba indult most szent Chantal, hol tüntető fogadásra készültek. A mint betette lábát e tarto­mányba, rögtön megváltozott az idő. Szokatlan tünemény volt, hogy hetenként kétszer- háromszor is esett az eső és hűsítette a tikkasztó meleget. A lakosok meglepődtek, valóságos csodát láttak. Azt mondották, a föld megérezte a szentnek lábanyomát. Ez évben rendkívül bőséges termés volt.2 Arles-ban, hol Chantal anya már provence-i terü­leten volt, a nép nagy tömegben vonult eléje és örömkiáltásban kisérte a kolostorig. Itt töltötte az éjszakát. Másnap, mikor útra készült, hozzájött egy ismeretlen hölgy és ebédre hívta saját házába. A szent sohasem ebédelt magánházakban, ha a városban kolostor is volt. De most gondolt egyet, pillanatig szemeit az égre emelte s azt mondta a nőnek : <dgen, leányom, szívesen eljövök». A boldog háziasszony nem ült asztalhoz, hanem maga szol­gált föl. Chantal anya engedte is az őt kisérő nővér leg­nagyobb meglepetésére, mert sohasem szokott úgy cselekedni. Az ebéd végén Chantal anya indulásra készült. A meghatott nő nem titkolhatta tovább őszinte háláját, térdre borult és megindulással mondá : «Anyám, három hónapja nagyfokú láz gyötört; ön házamhoz jött és meggyógyultam».3 1 Fondation inédite d’Avignon, 191. 2 Sonnaz és Monthouz anya vallomásai, sup. art. XL1X. 3 Fondation inédite d’Arles, p. 355. Mémoires de la mère de Chaugy.

Next

/
Thumbnails
Contents