Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Tizenkilencedik fejezet

10

SZENT CHANTAL ELETE.

netet fölvenni? «Mindenesetre, méltóságos uram — válaszolta — eddig nem is gondoltam rá. Nem követtem el bűnt vele?» Szalézi szent Ferenc megnyugtatta, aztán föladta a haldoklók szentségét, melyet a beteg teljes öntudattal vett föl s az imádságokra maga felelt. Mikor a szent szertartás elvégződött, azt mondta a szent püspöknek : «Méltóságos uram, a próbaéves öltönyt már megkaptam, lélekben már ezerszer tettem fogadalmat, nem lenne szabad most szóval is ünnepélyesen fogadalmat tennem?» Szalézi szent Ferenc beleegyezett. «Istenem, milyen kegyelem — kiáltott föl — egyidőben próbaévesnek s fogadalmas nővérnek lenni! Lám, kedves jó anyám, mily nagy az Isten irgalmassága szegény, méltatlan leánya iránt!» Hangosan elmondta a szent fogadást, mire a szent püspök fekete fátyolt és ezüst keresztet adott át neki. A halotti leplet nem kellett rátenni emlékeztetőül, hogy a világról lemondjon. Az ágy, a melyen feküdt, elég érthetően figyelmeztette rá.

Lehetetlen Chantal anya állapotát vázolnunk ebben az ünnepélyes pillanatban. Anya volt; és ha valami le nem írható, akkor az az anya fájdalomkiáltása. Szalézi szent Ferenc félve, hogy ez a siránkozás, ha mindjárt csak percekig tart is, ez a szivettépő fájdalom ártalmára lesz a haldoklónak, mérsékletre intette szent Chantait. Mária Amáta észrevette, gyengéden anyjára tekintett és vigasztalásképen mondta: «Drága jó anyám, meg sem mondhatom, mennyire szeretem ! Anyám, szenvedek! Istenem, fájdalmaim valóban kínosak. De mi mindez az Úr Jézus kínszenvedéséhez a keresztfán?»