Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincegyedik fejezet
368 SZENT CHANTAL ÉLETE. vetették az egység kérdését. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy összekötő kapocsról kell gondoskodni, mely a kolostorokat az elszigeteltségben is szoros egységbe fűzi. De nem tudtak megállapodni, hogy mi legyen ez összekötő kapocs. Egyesek tanácsolták, nevezzék ki Chantal anyát a rend általános főnöknőjévé s ezt a tisztséget ruházzák át utódjaira is. Mások attól tartottak, hogy a szent halála után nem akad majd a népes szerzet kormányára termett apáca, azért férfifőnököt akartak. Chantal anya magába szállva, alázatosan hallgatott. Mikor már jó ideje tanácskoztak, átvette a szót. Kijelentette, hogy a kérdés nem új; hosszasan és komolyan tárgyalták még szalézi szent Ferenc életében. Utolsó beszélgetése a szenttel hosszú két órán át csak e pont körül forgott. A szent püspök akkor azt mondotta, az Isten akarata, hogy a Visitatió- nak ne legyen általános főnöke, azért azt hiszi, e mellett kellene megmaradni. Azután pedig fölnyitotta az alapszabályok könyvét és megmutatta a püspököknek, mily bölcsen gondoskodott a szent a rend egységes szellemének föntartásáról. Nem folyamodott ugyan a tekintélyhez az egység létrehozására, de pótolta a szeretettel, mely sokkal erősebb kötelék és bizonyára kevesebb a fogyatkozása, mint a tekintélynek. Világosan, határozottan, lelkesen beszélt, mint mindig, és megváltoztatta a gyülekezet nézetét. «Minek kutassunk tovább? — mondták a püspökök — hallottuk magát az alapítót, a ki megteremtette az egységet, de nem a tekintély, hanem a szeretet finom és tartós kötelékével. Nyugodjunk meg az akaratában.» így végződött a gyűlés, hol fényesen ragyogtak
