Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincadik fejezet

364

SZENT CHANTAL ELETE.

leveleit, hogy lássuk, mily szenvedélyesen szeretett. Isten jobban lismerte lelkét, mint mi. Hogy nagy szentségre nevelje, a szeretet vértanújává akarta avatni,, miről ő oly isteni ihlettel beszélt. Először borzasztó betegségekkel látogatta, azután átengedte nagy lelkét a tépelődésnek és kétkedésnek, végre még érzékenyebb oldalát kereste, hogy még fájóbb sebeket vágjon rajta, megtámadta szivét a családi élet legszentebb és legerősebb érzelmeiben. Egészen fiatalon elveszti két első gyermekét a bölcsőben ; férje szeme láttára hal meg, a kis Sarolta karjai közt szén derül el. Ezek az első csapások. S mikor a szent a magányban még többet is tud szenvedni, Isten új fájdalmakat küld. Elveszti atyját, ipát, vejét, leányát, unokáját; majd rövid megnyugvás után, fiát, menyét, második vejét. Tizenkét sír nyílik és záródik szeme láttára. Neve kihal, s a szép családból, mely körötte növekedett, csak egy fiatal özvegy és három árva marad. Rettentő próbák, melyek tündöklő fényt vetnek nemcsak hitére és megnyugvására az Isten akaratában, hanem anyai szeretetének égő hevére is, szóval összes természeti és isteni adományaira, melyek lelkét oly nagygyá tették.