Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincadik fejezet

HARMINCADIK FEJEZET.

353

nus csodákat művelt. Három ló hullott el alatta. Huszonhét dsida sebezte meg. Az utolsó sebet, mint mondják, Cromwell keze vágta s megölte. «Kezeit összekulcsolva, Isten irgalmáért könyörgött és dicsőségesen halt meg»1 «az egyház és a király védelmében».2 Csak harminc éves volt. «Ha tovább él — írja Bussy — és szolgál XIII. Lajos folytonos harcai alatt, a mit meg is tett volna, születése rangjával, szellemességével és bátorságával valószínűleg állása magas méltóságaira emelkedik. Valószínűleg, mondom, mert az életben semmi sem biztos. A sors szeszélyes: okos ember nem épít rá.»3 Celsus Benig- nust mindenki siratta.4 Nagybátyja, a bourges-i érsek, vigasztalhatatlan volt; nem volt ereje hozzá, hogy a gyászhírt Chantal anyának megvigye. A genfi püspököt, szalézi János Ferencet, kérte föl, hogy ő nyújtsa át a kelyhet. Ez azt a pillanatot választotta, mikor Chantal anya szent áldozásról jött. Mise után a társalgóba hivatta. Különös óvóintézkedést is tett. Meghagyta Chatel anyának, várakozzék a társalgó ajtajánál, hogy ha a tisztelendő anya esetleg rosszul lenne, azonnal segítségére lehessen.5 Visszaemlékezett

1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 221.

2 Bussy, Généalogie manuscrite.

3 Généalogie manuscrite. Bussy hozzáteszi : «Rabutin Kristóf és Celsus Benignus erőszakos halála bizonyítja, hogy nem a földi szerencse a jámbor lelkek jutalma, mert Frémyot szent Johanna erényes élete nem háríthatta el e csapásokat ; sőt, úgy látszik, Isten épen azért sújtotta velük, hogy még inkább magához vonja».

4 Vie abrégée.

5 Vie abrégée.

Szent Chantal élete. II.

23