Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

268

SZENT CHANTAL ELETE.

is mutattuk. Mikor a nővérek Aix-be értek, akkora sokaság tolongott a ház körül, az udvarban és az utcákon, hogy három napig nem jöhetett senki a zárdába. Csak az alapítónő találékonyságának köszönhető, hogy a nővérek nem haltak éhen. A tetőn át adták be az élelmiszereket a kolostorba. Grasse-ban a nővérek odaérkeztekor bezárták a boltokat és a nép ünneplő ruhában jött fogadásukra. A mint meglátták a nővéreket, mint egy ember hangos kiáltásban törtek ki : «Itt vannak a boldogult szalézi Ferencnek leányai !» Montpellier-ben roppant néptömeg fogadta és kisérte lakásukra a nővéreket. Attól kellett tartani, hogy a sokaságban elvesztik egymást. A kolostor körül a rendőrség állt sorfalat. Másnap a város tisztviselőkarát fogadták a nővérek. A főnöknő, Marigny Lujza Dorottya anya, szalézi szent Ferenc rokona, kitől két kéziratos emlékirat maradt ránk a Visitatio eredetéről, kilenc-tíz üdvözlő beszédre válaszolt, melyek közül négy ünnepi szónoklat volt. Elsőknek a város elül- járói jöttek vörös kalpagban. Ez akkora megtiszteltetés volt, a melylyel csak az uralkodó család tagjait illették. Bussuges, az első konzul, a legélénkebb öröm és a legmélyebb hála hangján szólott, dicséretekkel halmozta el a nővéreket s készségesen ajánlotta föl szolgálatait.

Utána a Szent Péter-székesegyháznak káptalanja üdvözölte őket a papság nevében. Szép beszédjükben azt mondották, hogy az apácák idejöttével a jó Isten ritka nagy kegyelemben részesítette a várost és az egész tartományt. Mikor távoztak, gyönyörű áldoztató kelyhet és ezüst szentségmutatót ajándékoz