Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

HUSZONHETEDIK FEJEZET. 259 az engedélyt s 1631. julius 6-án a kis csapat diadal­menetben vonult be Troyes-ba.1 Champagne, Lotharingia, Bourgogne és Franche- Comté-val egy időben az északi tartományok is meg­nyitották kapuikat a fejlő Visitatio előtt. Igaz, lassan, mert messze feküdtek a rend bölcsőjétől és nehezen, mert már úgyis sok volt a kolostoruk. De az akadályok, melyek a Visitatió föllendülését megakadályozták s néhány esztendeig késleltették, később csak annál is inkább előmozdították. Ebben az időben Flandriában és Artois-ban a Visitatiónak még hírét sem hallották. Pikardiában beszéltek ugyan róla, de csak néhol és ott is tévesen. Normandiának volt ugyan már kolostora Caen-ben, de a rendet még nagyon kevéssé ismerték. Mikor Boisguillaume kisasszony, a rouen-i törvényszék tanácsosának leánya, az isteni kegyelem hatása alatt elhatározta, hogy elhagyja a világot és egyedül lelke üdvösségét munkálja, s a Visitatióról kérdezősködött, különös dolgokat hallott, melyek elijesztették tőle. Egyesek azt mondották, hogy apácái nagyon szegé­nyek, majdnem éhen halnak. Mások, hogy ezt az új szerzetet igen jószivű főpap alapította a betegek számára, csak az lehet tagja, kinek valami testi fogyat­kozása van. Egy valaki meg azt beszélte, hogy a Visitatio kolostorai nagyon homályosak, sötétek. Egyet­len egyszer volt a Visitatió párisi kolostorának kápol­nájában, épen szentbeszéd alatt, a mikor a nővérek kinyitják a kar rácsozatát s lebocsátják az ablakredő­1 Fondation inédite de Troyes, p. 429. Vies des premieres religieuses, tom I, p. 51. 17

Next

/
Thumbnails
Contents