Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

250

SZENT CHANTAL ELETE.

tették és aláírták, a szent testet ólomkoporsóba helyezték vissza, melyet ismét tölgyfakoporsóba tettek. Más miseinget, kazulát és infulát adtak rá, keblére Írást tettek, hogy föl lehessen ismerni, ha előre nem látott körülmények között a külső irás elmosódnék.

Ezután az apostoli biztosok a tanukat hallgatták ki, kik vallomást akartak tenni a szent püspök életéről és erényeiről. De napról-napra annyian jöttek, hogy miután már közel háromszázat fogadtak, beszüntették a további vizsgálatot, megbízván Ouérin Justus atyát, hogy a vallomások jegyzékét Rómába vigye, és elváltak.

Szent Chantal nem élte meg a hosszú pör végét. Már húsz éve halott volt, mikor a szentet ünnepélyesen átengedték a hívők szeretetének és tiszteletének. Legalább halála előtt megvolt még a vigasztalása, hogy láthatta, mint versenyez a nép tisztelete a pápák körültekintő bölcseségével, magával vihette a sírba a biztos reményt, hogy áldott lelkiatyja az oltárra kerül.

Chantal anya és leányai buzdítására sok dicsőítő beszédet írtak a szentről, úgy szenttéavatása előtt, mint azután. A leghíresebb szónokok, Bossuet, Bour- daloue, Fléchier igyekeztek a legkedvesebb szent elragadó képét megfesteni. «De van valaki, mondja korunk egy kiváló kritikusa, ki szalézi szent Ferencről jobban beszélt, mint Bossuet, ki válogatottabb, jelentősebb és élénkebb szavakkal írt róla : Chantal asszony, szalézi szent Ferenc lelki leánya, Sévigné asszony nagyanyja. A kik olcsó, rossz tréfát űznek a szent püspök és ez erős asszony viszonyával, nem olvashatták Chantal anya százhuszonegyedik levelét. Soha