Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

XXV

náriumok Iskoláiban is fokozta a munkakedvet. Az «Ébredünk» szorosabb kapocscsal fűzte össze hazánk kispapságát és megadta a küzdőteret, hol a munkásságban nemes versenyre kelünk, hol kipróbáljuk erőnket s megedzzük magunkat a jövő munkabírásra. Örömmel viseljük a szerkesztés nehéz munkáját, hiszen a kispapok kölcsönös szeretetének s összetartozásuk érzetének gyümölcsét látjuk lapunkban ; a büszke önérzet egy nemével tekintünk rá, szeretjük s szivből óhajtjuk, hogy minél többen minél jobban szeressék.

Lapunk révén Iskolánk szorosabb összeköttetésbe lépett a vidéki Iskolákkal. Egyetemünk többi karának keresztény ifjúságával pedig az Oltáriszentség nagy egyesítő ereje hozott közelebbi viszonyba.

Közös kincsünk, a kérlelhetetlenül következetes keresztény meggyőződés, közös reményünk, a keresztény Magyarország, előkészítette az utat a találkozásra s az eucharisticus gyűlésen az egyesült keresztény egyetemi ifjúság fényes ünnepély keretében mutatta be hódolatát a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt.

Az Iskola örvendetes fellendülésének külső jelét ezenkívül az első félévi nyilvános jellegű díszülésén adta. Szentséges Atyánk, X. Pius pápa tiszteletére rendeztünk hódoló ünnepélyt, melyen fényes tanúságát adtuk élő hitünknek, buzgó szeretetünknek s tettre kész lelkesedésünknek. Gyűléseink sorából kimagaslik még zártkörű gyászünnepélyünk, melyen letettük a kegyelet koszorúját az egyház nagyjainak s Iskolánk elhunyt tagjainak sírjánál.