Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Huszonhatodik fejezet
244 SZENT CHANTAL ÉLETE. ciska, a Visitatio-rend első apácája, ki kitűnő erényeinél fogva a szerzet tíz kolostorának alapítónője. Az apáca, miután a kiküldött bírák föltárták előtte a hamis eskü rettenetes voltát, a nevezett bírák előtt, szívre tett kézzel esküt tett, hogy gyűlölet, szeretet, haszon vagy más emberi tekintet nélkül az igazságot mondja. A vallatás erre így folyt le. Mikor nevét, hazáját, állását, korát kérdezték, így felelt: «Nevem Frémyot Johanna Franciska, közönségesen Chantalnak hívnak. Dijonban, Bourgogne hercegség fővárosában születtem, ötvenöt éves vagyok. Atyám, Frémyot Benignus, a dijoni tartományi törvényszék másodelnöke, anyám Berbisey Margit. A Visitatio első apácája, első főnöknője s ígyszalézi Ferencnek, a mi alapítónknak, első lelki leánya vagyok». Arra a kérdésre, meggyónt és megáldozott-e hus- vétkor vagy más időben, ezt felelte : «Rendesen hetenkint kétszer gyónom. Szabályunk parancsolja, hogy minden vasárnap, ünnepnap és csütörtökön megáldozzunk. Boldog emlékű alapítónk tanácsára és rendeletére naponkint áldozom. Most is a szent áldozásról jövök.» Kérdezték azután, nem indítja-e valami emberi tekintet. «Nem vezet a vallomásban semmi különös érdek, csak az igazság mellett akarok tanúságot tenni és a jó Istent dicsőíteni, ki mindig csodálatos az ő szentjeiben.» Végre ismeri-e a hamis eskü súlyosságát. «Igen, tudom, hogy a hamis eskü szörnyű nagy vétek, nem is akarom elkövetni.»
