Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

HUSZONHATODIK FEJEZET.

241

nagy és szent szeretetének összes bizonyságait. «0 Istenem, én kedves leányom, írja rögtön Blonay anyának, nem bízom többé szent atyánk iratait senkire. Majd átnézem magam pontosan. Mert, lássa, nagyon rosszul esik, hogy a levelekben szeretete több szavát meghagyták, pedig a világ nem fogja föl a szent szeretetének páratlan tisztaságát. Szépen el kell azokat tüntetni. Csak bízza rám, ha átnézéskor valamit kihagyok. Meglátja, minden hozzáértő helyesli eljárásomat.»1

Szerencsére azok, kikkel e tárgyban értekezett, tiltakoztak minden csonkítás ellen, mert jól tudták, hogy a két szent páratlan szeretete tündöklő fényben fog ragyogni, mely az egész világot megigézi. «Tegnap, írja később Chantal anya Blonay anyának, beszéltem városunk törvényszéki elnökével, kinek biztos az Ítélete. Azt mondta, ha a levelekből törüljük a szeretet szavait, meghamisítjuk szentünk szellemét. Nem talált semmi törülni valót. A genfi püspöknek ugyanaz a véleménye. Végre is mindenkinek megvan a maga Ízlése.»2

Mialatt így rendezte szalézi szent Ferenc összes munkáinak első kiadását, már élete megiratására is gondolt. Irt e célból a Visitatio első anyáinak, elsősorban Blonay anyának, kit a szent utolsó terveibe beavatott és kérte őket, írják le hűen, a mit a szent püspökről tudnak, hogy a szemtanúk jegyzetei alapján készüljön élettörténete. Szerzőkül szalézi Károly Ágostot, a szent unokaöcscsét és Rivière, minorita

1 Edit. Migne, p. 1198.

2 U. o. 1225. 1.

Szent Chantal élete. II,

16