Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

238

SZENT CHANTAL ELETE.

uralkodott mindenütt, mely elválaszt a földi dolgoktól és Istenhez emeli a lelket.1

Annecy-ben más tények is bizonyították a megboldogult püspök szentségét. A kápolnában, hová szent testét temették egyszerű kőlap alá, melyre még fölírást sem véstek, tíz év óta egymást követték a zarándokok és egészen kirakták fogadalmi tárgyakkal. Fejedelmek, főnemesek, gazdag urak ezüst képeket, drágaköves lámpákat, arany-ezüst fejeket, lábakat, szíveket ajándékoztak. A szegények durva vásznat, lent, két-három marék gabonát, pár csibét hoztak sírjához: az egyszerű emberek kegyeletének természetes nyilvánulása, melyet nem nézhetünk megindultság nélkül.2 A papok Savoya, Francziaország és Itália minden részéből annyian keresték azt a szerencsét, hogy a sír fölött misézhessenek, hogy a hajóban két oltárt kellett fölállítani és új kapukat nyitni, hogy szabadon ki-bejárhassanak a zarándokok.

Senkisem örült annyira a nyilvános tisztelet természetes föllépésének, mint Chantal anya; de nem is érezte senki a tisztelet föntartásának és terjesztésének szükségét úgy, mint ő, ki mind jobban és jobban kezdte ismerni és szeretni a nagy szentet. Nem elégedett meg azzal, hogy a Philotheáí a zarándokok között osztogatta, Franciaországba, Itáliába, Németországba, Kanadába küldte, hogy a Theotimust újra nyomatta s vele a zárdákat szinte elárasztotta, hanem a legszorgosabb gonddal kutatta föl leveleit, beszédeit,

1 Szent Chantal esküvel erősítette e tényeket.

2 Fondation inédite d’Annecy, p. 33.