Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

Chantal anya jelentékeny szerepe szalézi szent Ferenc szenttéavatása pőrében. — Szent Ferenc iratainak egyetemes kiadása, sírjának fölnyitása.

1630-1632.

E

mlékszünk még Chantal anya mondására: «Ha a nép nem szenvedne a pestis alatt, úgy kívánnám, hogy ez az állapot folyton tartson, mert ilyen időm még nem volt, mióta apáca vagyok». A magánynak és csendnek kedvelője, ki elhagyta mindenét, hogy elrejtve éljen az oltárok árnyékában, de már régóta örökös utazásra volt kárhoztatva, európai levelezést folytatott és annyi ügygyei bajlódott, a mennyi a világban sem foglalkoztatta, végre néhány békés percet talált. A látogatások, beszélgetések a pestis alatt majdnem egészen elmaradtak. Levelek ritkán érkeztek, az alapítások, utazások lehetetlenek voltak. A végtelen munka után, mely szerzetesi életének első szakát kitölti és a még csodálatosabb tettek előtt, melyek a másodikat megszentelik, Isten hű szolgálójának rövid órai nyugalmat szánt. Úgyis ez az egyedüli, melyet hosszú életében élvezett Istene fáradhatatlan munkása.

Igaz, más nem tekintette volna pihenésnek e rövid nyugalmat, pestises város ölén, ezer veszély között. De a szentek szivében a szeretet erősebb a halálnál. Az élet megvetésével beléjük oltja a lelki éberséget,

HUSZONHATODIK FEJEZET.